
Bródy Sándor
Egy tragédia, Kaál Samu, Erzsébet dajka története

Egy tragédia, Kaál Samu, Erzsébet dajka története
Az embernek néha olyan érzése támad, hogy kihullott az időből. Nézi, nézi, ami körülötte történik, de alig ért belőle valamit; mintha éveket-évtizedeket aludt volna át, s miközben szunnyadt, a világ szédületes sebességgel robogott el mellette.
Február 1-jén gyermeket szült nekem a hitvesem. Formás, egészséges fiúcskát, mert az angyalok ellátogatnak olykor a földre is. Azóta mellettünk lélegzik egy másik élet, akiért egy ütemben dobog a szívünk. Tér és idő keresztjére feszített lelkünk nem vakul meg, egy csillag világít utunkra.