Skip to content

Városi pedagógusnap, 2016

Tisztelt Ünneplők! Kedves Kollégák!

Szeretettel köszöntök mindenkit. Köszönöm a lehetőséget, hogy elmondhatom gondolatimat az idei pedagógusnapon.

2016.ped.nap.jpg

Több mint 30 éve tanítok, és nem emlékszem olyan időszakra, amelyre a kiegyensúlyozott nyugalom lett volna a jellemző; folyton folyvást átszervezések és reformok követték egymást. Ha ezek mindegyike jó irányba mutatott volna, ma már minden bizonnyal a csillagos egekben járnánk. De nem járunk ott – tanúsítják a felmérések, és érezzük  anélkül is.

Pedig színvonalas oktatás nélkül nincs nemzeti felemelkedés. Nagyjaink mindig is tudták ezt. Ezért jelölte meg már Bessenyei György a tudományt a közboldogság eszközeként, s ezért akarta „kiművelt emberfők” sokaságát felnevelni Széchenyi István és Németh László. Tekinthetünk persze távolabbra is. Vajon nem a sikeres oktatás megszervezése áll a rövid idő alatt jólétet teremtő országok eredményei mögött? Mondjuk Finnország vagy Japán példája nem azt tanúsítja, hogy ez a hosszú távú érvényesülés záloga?

Tisztelt Ünneplők!

Színvonalas oktatás nélkül nincs nemzeti felemelkedés. A színvonalas oktatás kulcsa pedig a jó pedagógus. Az az óvónő, tanító vagy tanár, aki egyszerre a nemzet napszámosa, gyémántcsiszoló és lámpás. Mit jelentenek ezek a meghatározások?  Vas Gerebentől ered „a nemzet napszámosa” kifejezés, amely a pedagógust elsősorban az alapvető ismeretek átörökítőjének tartja. A Németh Lászlótól származó „gyémántcsiszoló” megnevezés a tehetséggondozást emeli ki. A Gárdonyi kisregénye nyomán elterjedt „lámpás” pedig még többre becsüli: értékhordozóként és értékátadóként tekint reá.

Tudom, ezeknek a kívánalmaknak egyre nehezebb megfelelni – de törekednünk kell rá; nincs más lehetőségünk. Ha nem akarjuk, hogy konzumidióták és karrierlovagok, celebek és a másság apostolai árasszák el az országot, mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy akiből csak lehet, derék ember váljék.

Milyen is a derék ember? Nagyon röviden: Olyan, aki szereti a családját és a hazáját, aki bizalommal és nyitottan közeledik embertársaihoz, és aki mindenekelőtt a munkájával kíván boldogulni. Ilyen emberekre van szüksége hazánknak. Lehetőleg minél többre – s ebből az oktatásnak is ki kell vennie a részét, mert másként megvalósíthatatlan.

Tisztelt Ünneplők! Kedves Kollégák!

A színvonalas oktatás fontosságáról beszéltem eddig. S ha már fölvetettem, nem mehetek el a kérdés mellett: mi kell ahhoz, hogy jövőben is jó pedagógusok töltsék meg az iskolákat?

Nincs kétség: mindenekelőtt politikai bölcsesség és akarat. Olyan vezetés, amely nem egyszerűen látja a problémákat, hanem kész tenni is megoldásuk érdekében. A mai kormányzatot én ilyennek gondolom. Ezért is szeretném három olyan gondra felhívni a figyelmet, amelyeket célszerű volna mielőbb kijavítani és a jövőben elkerülni. A reformok miatt kialakult tüntetések és sztrájkok ugyanis részben ezekből fakadtak.

Az első: Ha valamit adunk a pedagógusoknak, adjuk teljes szívvel, ne félszívvel, mert akkor igen könnyű egy részét visszavenni, mint az a minimálbérektől eloldott bértáblával történt.

A másik: Az alkotó munka alapja a bizalom. Bizalom nélkül még a legjobb pedagógus hite is megrendül. Hogy a bizalom korántsem teljes – igazolja a minősítési rendszer és a tanfelügyelet túlszabályozása, amely 77 feltételt-indikátort vizsgál. Bevallom, ez nekem városunk egyik kiváló tanárát juttatja eszembe, aki egy interjúban megelégedett hárommal.

A harmadik már nem a kormányt, hanem a politikai élet egészét érinti. Az is bebizonyosodott az elmúlt hónapokban: ha pártérdekek szolgálatába állítjuk az oktatást, igen nehéz lesz előbbre jutni. Mi pedagógusok csak akkor érhetünk el eredményeket, ha összefogunk, együttműködünk a nemzet érdekében. Ez az együttműködés pedig csak az oktatási kerekasztal munkájában való részvétellel képzelhető el.

Bízzunk önmagunkban, bízzunk az összefogásban, s tegyünk meg mindent az oktatás felemeléséért. Kölcsyevel szólva: „Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül!”

Ennek reményében köszöntök minden pápai pedagógust! Köszönöm, hogy meghallgattak!