Skip to content

SANYI A PORCELÁNBOLTBAN

Sanyi, az elefánt túl van a 77. életévén. Foglalkozása: belügyminiszter. Immár 20 éve szolgálja gazdáját, Orbán Viktor miniszterelnököt ebben a pozícióban. Sokáig sikeresen működött ezen a területen. Mondták is rá a népek: „Ez aztán az elefánt!” Hogyan került Sanyi a porcelánboltba? Úgy, hogy minisztériumához 2022-ben hozzácsapták az oktatási és az egészségügyi tárcát is. Ha már nagy a gáz, legalább rend legyen! – indokolt a gazda.

Ekkor minden megváltozott. Bár Sanyi erélyes volt, elméje nagyon szűknek bizonyult az új feladatokhoz. Nem ismerte az efféle kifejezéseket, mint „beszéljük meg” vagy „tárgyaljunk róla”. Nem tudott kérni, javasolni, csupán parancsolni, utasítani és büntetni. Ráadásul műveltségének javát a szolgálati szabályzatból és a kihallgatási jegyzőkönyvekből merítette, ami meglehetősen egyszerű világlátást eredményezett. Sanyi első parancsa az oktatásban a kompetenciamérés drasztikus kiterjesztése volt. „Így pontosan meg lehet határozni, mennyit fejlődtek a diákok, és a pedagógusok munkájáról is precíz képet kapunk!” – indokolta döntését. Beosztottjai és feljebbvalói zseniként ünnepelték Sanyit, csak a kákán is csomót kereső független sajtó okvetetlenkedett: milyen primitív okfejtés ez a 21. században. Hasonló éleslátással szólt hozzá Sanyi a fiatalok tömeges kivándorlásához is egy beszédében. A pedagógusokat okolta az egészért, szerinte nem készítik föl a diákokat a hazaszeretetre… Bölcsessége a kórházakban hagyott csecsemők ügyében is a maga szépségében tárult fel. „Nem mi szültük őket, és nem mi hagytuk ott” – világított rá a gondoskodó állam fideszes felfogására.

Sanyi tárcája a 2024/25-ös tanévet két új hadművelettel nyitotta. Egyrészt négy év után eszükbe jutott, hogy minden pedagógusnak le kell vizsgázni a Nemzeti Alaptantervből; egyúttal a fenntartókon keresztül arra is felhívták a figyelmet: ne herdálják a nemzeti vagyont, mindenki tanuljon a tankönyvekből és a munkafüzetekből! Másrészt elhatározták: a diákok ezentúl csak oktatási céllal használhatják mobiltelefonjukat az iskolában.

Két izmos ötlet. Némi szépséghibával. Az elsőnek nem az az igazi baja, hogy megkésett, hanem az, hogy alighanem nekünk, magyaroknak van a legsilányabb NAT-unk, és mi rendelkezünk a legcsapnivalóbb hivatalos tankönyvekkel az egész földkerekségen. Ebben nagyjából egyetért a szakma, amiként abban is: ha csupán ezt szem előtt tartva tanítunk, az felér egy nemzeti tragédiával… Szóval itt nem kellett volna feltépni a sebeket, inkább felejtésre és gyökeres változásra lenne szükség.

Nagyobb port vert fel a mobilok begyűjtésére vonatkozó javaslat, amit az érintettek megkérdezése nélkül, rajtaütésszerűen vezettek be. Ma már látszik: ez az átgondolatlan intézkedés is pusztán a propagandát szolgálta. Betartatása ugyanis lehetetlen. Mivel senkinek nincs joga a diákokat megmotozni vagy a táskájában kutakodni, a többség kamutelefonnal oldja meg ezt a problémát.

Szegény Sanyi! Mi történt vele? Semmi különös, csak az, ami mifelénk a porcelánboltban szokott. Két fideszes alapelv szellemében: 1. Fideszes kormány nem egyeztet, mert már úgyis eldöntött mindent. 2. Fideszes ököl vasököl, oda sújt, ahova a Tóni vagy a Viktor mondja.

Hauber Károly