Közhely ma már, hogy a FIDESZ újsütetű feudalizmust épít, hiszen a NER nem egyéb, mint modern hűbéri lánc. Föntről egyetlen személy irányítja. Ő hozza meg a fontos döntéseket, amelyek az állam elfoglalásának köszönhetően gördülékenyen áramlanak lefelé. A legostobább és a legkártékonyabb ötletek is szinte akadály nélkül, hiszen megvan hozzá a kiszolgáló személyzet – az apparátus. Ezt a gépezetet, a FIDESZ hűbéri piramisát mutatom be az alábbiakban.
A csúcson természetesen a magyar Kim Ir Szen, A HATALMAS VEZÉR helyezkedik el. Orbán Viktornak hívják. Isten kegyelméből uralkodik, amit jól jelez, hogy az egyházak is keresik a kegyeit. A szakértelmet ócska liberális trükknek tekinti, önmagát viszont tévedhetetlennek tartja. Úgy gondolja, hogy az ország felemelkedésének nem a jó gazdaság, oktatás, egészségügy, infrastruktúra stb. a záloga, hanem a sport, valamint saját rokonságának meggazdagodása. Meg persze a törleszkedés a nagytestvér diktátorokhoz.
Közvetlenül a hatalmas vezér alatt tevékenykedik a második szint. Őket észak-koreai terminussal KEDVES VEZETŐKNEK nevezhetjük, de kemény magjukra használhatunk kínai kifejezést is: A NÉGYEK BANDÁJA. Kik a legfőbb korifeusok itt? Rogán Antal, Goebbels legjobb magyar tanítványa. Szijjártó Péter, a Nyugat ádáz ellensége, aki szerint a honfoglalók megállhattak volna a mai Oroszország területén. Orbán egyik legbuzgóbb tányérnyalója, Gulyás Gergely, akinek nagy erénye, hogy soha nem volt saját véleménye. S végül a nagy materialista filozófus, Lázár Janó, 46 saját ingatlan büszke tulajdonosa, aki meggyőződéssel hirdeti: „Akinek nincs semmije, az annyit is ér.”
A hűbéri piramis harmadik szintjén sokan tülekednek. Természetesen nem egymás mellett, hiszen az alá-fölérendeltségi viszony itt is jelen van.
Itt van a NER gazdasági elitjének színe-java: az ellopott uniós pénzből meggazdagodott bankárok, földesurak és iparbárók, akiket nevezzünk egyszerűen csak NER-OLIGARCHÁKNAK. Az ország leggazdagabb emberévé lett Mészáros Lőrinc a legismertebb közülük. Bödőcs Tibortól, a kiváló független elemzőtől tudjuk róla: nem stróman, csak neki csíp, ha a hatalmas vezér erőset eszik.
Aztán itt vannak a minden rendű és rangú KARRIERLOVAGOK. A miniszterek, az államtitkárok, főigazgatók, igazgatók, kancellárok… Közös vonásuk, hogy pozíciójukat közvetve vagy közvetlenül a hatalmas vezérnek köszönhetik. Meg is tesznek mindent, hogy meghálálják. Többnyire nem érdekből. Á, dehogy! Őszinte meggyőződésből, hiszen jellemüket már rég az érdekeikhez igazították.
Külön kasztot képviselnek a hűbéri piramis harmadik szintjén Rogán emberei. Ők a MEGMONDÓEMBEREK. Az a feladatuk, hogy éjjel-nappal terjesszék azokat a gondolatokat, amelyeket a magyar Goebbels és sleppje feje bográcsában kifőz. Minden eszközük megvan ehhez, hiszen ők uralják a közmédiát, és övék a magánmédia jó része is. Szerkesztők, főszerkesztők, megafonosok – megannyi hitvány alak: a butító szólamok bajnokai. Közülük is kiemelkedik a Fidesz-alapító Orbán-barát: Bayer Zsolt, a kútmérgező gyűlöletkeltés legaljasabb képviselője.
A legnépesebb persze a hűbéri piramis legalsó szintje. Itt sínylődnek a NARANCSKÁROSULTAK. Túlnyomórészt becsületes, de kevésbé tájékozott emberek tartoznak ide. Ők azok, akiknek ugyan vajmi kevés hasznuk van a FIDESZ teremtette rendből, mégis kiállnak a párt mellett. Miért? Egyrészt hagyományból („Mindig a Fideszre szoktunk szavazni”). Másrészt a propaganda miatt. Aki elsősorban a köztévét nézi és a megyei napilapot olvassa, el fogja hinni, hogy nem a rossz kormányzás az oka hazánk leszakadásának, hanem Brüsszel, a migránsok, a háború, Soros, Zelenszkij meg az ukránok. És persze azt sem tudja, hogy leszakadtunk. Ellenkezőleg. Azt sulykolják belé nap nap után, hogy mennyivel jobb itt az élet, mint a svédeknél vagy Ausztriában.
Hazánk jövője most főként attól függ, sikerül-e a kármentés. Meg tudunk-e elegendő embert győzni arról, hogy lehet más, jobb megoldás. S akkor a narancskárosultak is azt kapják büntetésül, amit a FIDESZ ellenfelei jutalmul. Egy élhetőbb, normálisabb, demokratikus Magyarországot.
Hauber Károly
(a cikk – írói álnéven – néhány hete már megjelent a sajtóban)