Négy javaslat az irodalomtanítás megújítására
Amit itt röviden összefoglalok, azt szerintem a magyartanításban nagyon rövid időn belül meg lehetne – és meg is kellene tenni. A reformok ugyanis elodázhatatlanok. Legalábbis akkor, ha igazán élő örökséggé akarjuk tenni azt a nemzeti kincset, amelyet a magyarórákon kellene megőrizni és sorsunkba építeni.
Új tankönyv, új szöveggyűjtemény, új honlap és folyóirat, a NAT
átalakítása
Válságban van ma az irodalomtanítás? Aligha vitatható. Nemcsak a szépirodalom veszített vonzerejéből, hanem maga a tantárgy is, s az egyre kevesebbet olvasó diákok nemegyszer az irodalomtanítás értelmét is kétségbe vonják. A krízisből sokan keresik a kivezető utat. Nem véletlen, hogy épp e tantárgy körül lobbant föl a legtöbb indulat az új NAT bevezetésekor, s hogy se szeri, se száma a jobbítását célzó elgondolásoknak. A legtöbben gyökeres átalakítást sürgetnek. „Drasztikus tananyagcsökkentést!” „Kevesebb klasszikust, több kortárs művet!” „Több populáris alkotást!” „Szakítsunk az időrenddel!” „Félre a műveltséggel, éljen a kompetencia!” – foglalhatjuk össze címszavakban a leggyakoribb követeléseket.
Kétségtelen: a reformok elodázhatatlanok. Ám tanácsos körültekintően előrehaladnunk. Szerintem is mélyreható változásokra van szükség, de ezt úgy is végrehajthatjuk, hogy ne kockáztassunk túl sokat. A jelenlegi keretek gyökeres átrendezése nélkül is elérhetjük ugyanis, hogy a tanulók jobban megszeressék a tantárgyat, és érdekesebbek, hatékonyabbak legyenek a magyarórák.
Számos lehetőség van erre. Közülük a legkézenfekvőbb a tankönyvek és a segédanyagok megújítása. Ez azonban önmagában kevés. Szükség van a NAT átalakítására is. A továbbiakban előbb a tankönyvek és a segédanyagok megújítására vonatkozó három javaslatomat mutatom be röviden, majd összefoglalom, hogy én miként formálnám át a nemrég életbe lépett Nemzeti Alaptanterv magyar irodalomra vonatkozó rendelkezéseit.
A három elképzelés: 1. Egy új digitális tankönyv és annak rövidített, egykötetes papír alapú változata 2. Egy új típusú szöveggyűjtemény és egy hozzá tartozó tanári kézikönyv 3. Egy új honlap, valamint egy digitális és papír alapú ismeretterjesztő folyóirat, amelyet a honlap szerkesztői jelentetnének meg
A projektek legfontosabb előnyei: 1. Viszonylag szerény anyagi ráfordítást igényelnek 2. Egymástól függetlenül, külön-külön is megvalósíthatók 3. Nem borítják föl gyökeresen a magyartanítás eddigi rendjét; csak hasznuk lehet, káros mellékhatásuk nincs 4. A gimnáziumi irodalomtanításra vonatkoznak, de megfelelő módosítással az általános iskolában és a nyelvtantanításban is alkalmazhatók.
Nézzük meg kicsit közelebbről a három javaslatot!
Egy új digitális tankönyv és rövidített,
egykötetes papír alapú változata
Tán szomorú, de így igaz: az eddig használt középiskolai irodalomtankönyvek felett eljárt az idő. Nem véletlen, hogy a magyartanárok túlnyomó része inkább füzetből tanít. Ám ez sokszor inkább tehertételt jelent, hiszen a hosszadalmas jegyezetelés a művek megbeszélésétől veszi el az időt. De mi mást tehetnénk? Akad-e ennél jobb megoldás?
Tapasztalataim szerint: igen. Egy kósza ötlettől vezérelve 2018 őszén a magyartanítást segítő honlapot hoztam létre. Szorgalmasan töltöttem fel rá az anyagokat, (köztük egy tanulásra is alkalmas diasorozatokból álló irodalomtörténetet), és sokáig nem sejtettem, hogy weboldalam rövidesen fölértékelődik. Az első időkben csak levelezős diákjaim használták, mikor azonban 2020 márciusában a járvány miatt bevezették a digitális oktatást, kiderült: a nappali tagozatos gimnazisták is sokkal szívesebben tanulnak ebből, mint a tankönyvből. Amikor egy kérdőív segítségével felmértem tanítványaim véleményét, három magyaros osztályom 92 tanulója kivétel nélkül úgy nyilatkozott: ha rajta múlna, ezt választaná tankönyvnek. Számos javaslatot is megfogalmaztak, s amikor ezeket mérlegeltem, megkérdeztem 11.-es osztályomat: kinek lenne kedve kísérleti digitális tankönyvet készíteni. Hatan jelentkeztek. Néhány hét alatt velük és egy fiatal kolléganőmmel elkészítettük az Ady művészetét bemutató kísérleti tankönyvrészletet; digitális irodalomtörténetem Ady-fejezetét az új NAT-hoz igazítottuk, s beépítettünk minden termékeny javalatot. Fotók, elindítható hangfelvételek teszik vonzóbbá a tananyagot. A mű szövege mellett elhelyezett rövid, jól áttekinthető műelemzések könnyítik meg a diákok számára a tanulást, akik 100 pontos Redmenta-teszttel mérhetik le tudásukat. A kísérleti tankönyvet 2021. július 1-jén Sátoraljaújhelyen mutattam be a Magyaróra-táborban – nagy sikerel. A kísérleti tankönyvfejezet innen is elérhető: https://drive.google.com/file/d/1p_IAQaiiOX6MwwfzHLjcrXmwCNE0ZuTt/view?usp=sharing
Az Ady-fejezet megalkotásakor úgy tapasztaltam: a digitális tankönyvet viszonylag rövid idő alatt el lehetne készíteni. S szintúgy belátható időn belül meg lehetne teremteni párdarabját: egy egykötetes papír alapú tankönyvet, amely a középiskolai tananyag egészét átfogná. A digitális tankönyv erőteljesen megkurtított változata lenne ez. Szép kiállítású, kissé molett, de nemcsak csinosnak mondott, hanem kifejezetten vonzó kötet, amely főként a törzsanyagra összpontosítana, s lehetővé tenné, hogy a tanulók mindvégig egységben lássák az egészet és annak kiemelt részeit.
Egy új típusú szöveggyűjtemény és egy hozzá
tartozó tanári kézikönyv
A digitális tankönyv és annak rövid, nyomtatott változata nagymértékben segíthetné a tanulást. Úgy mélyedhetnének el a diákok a legfontosabb tudnivalókban, hogy közben (ahol mód nyílik erre) a mű szövegét is láthatják; azonnal ide-oda cikázhat tekintet, gondolat, ráadásul a megértést illusztrációk is segíthetik.
Az új típusú szöveggyűjtemény és a hozzá tartozó tanári kézikönyv elsősorban a tanítási óra előkészítését és megtartását könnyítheti meg (hasonlóan egy kitűnő angol vagy német nyelvkönyvcsomaghoz, amelynek segítségével minden tanár nagyszerű eredményeket érhet el). Előbbi két alapvető változtatást alkalmazna a korábbi kiadványokhoz képest. Az iskolai szöveggyűjtemények eddig csak a szövegeket közölték, s ha voltak is hozzá jegyzetek, azokat meglehetősen szűkre szabták. Az új ezzel szemben bőségesebb jegyzetapparátussal és ábrákkal segítené a szövegek megértését, így iparkodván áthidalni a művek bemutatta valóság és a mai fiatalok élettapasztalata között húzódó szakadékot. Emellett nemcsak szómagyarázatok, hanem kérdések, feladatok is kapcsolódnának egy-egy alkotáshoz. Ezeket a tankönyvekben szokták elhelyezni, ám könnyű belátni, hogy a szöveggyűjteményben van a helyük; a szövegek mellett, hiszen rájuk vonatkoznak, s ha jók a kérdések, még a tunyább tanuló is elkezd gondolkodni rajtuk.
Merthogy jó kérdésekre, jó feladatokra van szükség; olyanokra, amelyekre fel lehet építeni egy tanórát. Ezt segítené a szöveggyűjteményhez tartozó tanári kézikönyv, amely röviden és világosan bemutatja, hogyan lehet a szöveggyűjtemény kérdéseinek és feladatainak segítségével megtartani az órát. A magyarórán is felolvasható művek tárgyalásakor két lehetőséget vázol fel. Egy hagyományosabbat (1. motiváció 2. a mű bemutatása 3. az alkotáshoz kapcsolódó kérdések megbeszélése a tanár irányításával, esetleg egyéni vagy csoportmunkát követően), helyenként pedig egy újszerűbbet (drámapedagógiai vagy digitális módszerek alkalmazása, mai irodalom bevonása, kreatív feladatok stb.). Emellett javaslatot tesz az ismétlés, az összefoglalás és az ellenőrzés-értékelés megvalósítására ia (vetélkedő, szakmai konferencia, PPT-bemutatók stb.).
Egy új honlap, valamint digitális és papír
alapú ismeretterjesztő folyóirat
A tankönyv és a szöveggyűjtemény korszerűsítése mellett igencsak jövedelmező lenne egy új, a magyartanítást szolgáló honlap és egy hozzá kapcsolódó újság megteremtése. Olyan digitális folyóirat lenne az utóbbi, amelyet bizonyos időközönként papíralapon is meg kellene jelentetni. Sok-sok illusztrációval, történelmi-kultúrtörténeti érdekességgel, műfajokban is bővelkedő kínálattal. Tematikus számokra gondolok: Petőfi és Arany, Shakespeare és a reneszánsz, Az ókori tragédia, A mai magyar novella, A finnugor nyelvrokonság, Jövevényszavaink tanúságtétele stb., stb., stb. A lehetőségek száma szinte végtelen, s természetesen nem kellene minden lapszámnak egyetlen témát körbejárnia, sokszor megfelelne egy címlapsztorihoz kapcsolódó blokk is.
Mire szolgálna ez az újság? Mindenekelőtt színvonalas ismeretterjesztésre. Anyanyelvünk pallérozására és működésének, szépségeinek szemléltetésére. Az irodalomtudomány és a kortárs irodalom eseményeinek érdekes, könnyed, de igényes bemutatására. A magyar irodalom olyan szemléjére, amely a diákokhoz is közel hozhatja azt az élő organizmust, amely előttünk-körülöttünk pezseg, alakul, és saját múltját is új meg új megvilágításba helyezi.
A lap gazdájaként, megjelentetőjeként egy honlapot képzelek el, amely a magyaroktatás digitális háttereként, tudásbázisaként funkcionálna. Innen lenne elérhető a digitális tankönyv. Itt találhatnánk meg a papíralapú szöveggyűjtemény bővebb változatát. S itt helyeznénk el a magyaroktatást segítő egyéb anyagokat is: elemzéseket, óraterveket, irodalmi játékokat stb. Természetesen nem teljességre törekedve, hanem erőteljes szelekcióval: a minőséget a középpontba állítva. Ez adná meg a rangját és erejét. Hatalmas lehetőségek rejlenek ebben! Ha jó, segítségével akár az egész magyartanítás felfrissülhet, megújulhat!
A honlaphoz és a folyóirathoz olyan szellemi háttérre van szükség, amely felvonultatja a közoktatás, a kutatás, a felsőoktatás és az ismeretterjesztés legjobb erőit, s amelynek magától értetődően szerves részét alkotja az írótársadalom. Ezt az intellektuális holdudvart természetesen egy szűkebb kör működtetné: a honlap és a folyóirat szerkesztősége. Olyan szellemi műhelynek kellene ennek lennie, amely fölül tud emelkedni a magyar társadalmat és szellemi életet mételyező megosztottságon, és nyitott minden irányba. Egy hivatalos, az oktatási kormányzat által elismert és támogatott honlapról beszélek itt. Meg egy általa gondozott internetes és papíralapú folyóiratról. Lehet persze, hogy túlzottan is idealista vagyok, s egy ilyen ötlet a mai Magyarországon megvalósíthatatlan. Csakhogy aligha létezik másik út.
Egy ilyen (hon)laptól nem szabad sajnálni a támogatást. El kell látni pénzzel, paripával, fegyverrel, mert a belőle származó haszon felbecsülhetetlen. A piacon is lesz keresnivalója a papíralapú lapnak (a magyartanár irigykedve nézi, hogy több történelmi orgánum is megél ott), de semmiképpen sem szabad kiszolgáltatni neki.
A NAT átalakítása
Az új Nemzeti Alaptanterv magyaroktatásra vonatkozó részét erőteljes támadások érték bevezetése előtt. Nemcsak egyes magyartanárok, hanem az érintett szervezetek is komoly kifogásokkal éltek. A bírálatokra az oktatásirányítás alig reagált, így nagyobb változtatás nélkül lépett életbe az új NAT szövege. Bár ne lépett volna. A Kerettanterv megalkotói ugyanis nem voltak képesek elfogadható tematikát és szöveget tető alá hozni. S nem elsősorban azért, mert – mint a bírálók jó része szóvá tette – kevésbé figyeltek a korszerű tendenciákra. Ettől még létrejöhetett volna egy koherens, korrekt, szakmailag védhető munka. De nagyobb baj történt. A NAT olvasása közben lépten-nyomon kiderül: olyanok írták, akik meglehetősen gyér magyartanári tapasztalattal rendelkeznek – ha egyáltalán. Különben hogyan volna pl. elképzelhető, hogy Petőfi komikus eposza, A helység kalapácsa a „részletek” megjegyzéssel került a kötelező olvasmányok közé? Hiszen ha valaki tanította, tudja: kb. 40 perc alatt elolvasható; én levelezős diákjaimnak megjegyzésekkel és közös kacajjal kísérve föl is szoktam olvasni… S mi más magyarázná, hogy Ady hazafisága egyszerűen kimaradt a törzsnyagból? Hogy a Föl-földobott kő című verset és társait hiába keressük a kötelezők között, sem a középiskolás, sem az általános iskolai anyagban nem találjuk? Egy tapasztalt magyartanár ne tudná: Ady egyszerre eleve elrendelt, aggódó és ostorozó hazafisága a magyar sors és hazaszetetet legmélyebb, legteljesebb megfogalmazása? Ha ezt át tudjuk adni: egy életre meghatározó lehet…
Száz szónak is egy a vége: a NAT átdolgozásának nincsen alternatívája. Persze nemcsak a hibákat kell kigyomlálni belőle, hanem meg kell szívlelni minden jogos ellenvetést, már csak azért is, mert enélkül nem lehet megnyerni a pedagógustársadalmat sem.
Milyen legyen az átalakítás iránya? Címszavakban: 1. Végre valóban csökkenteni kell a törzsanyagot! Bátran hozzá kell nyúlni. Nem csupán azért, hogy legyen idő a kompetenciafejlesztésre. Még inkább azért, hogy legyen idő beszélgetni a művekről. Nem dől össze a világ, ha négy vers helyett kettőt tanítunk Berzsenyitől vagy hat helyett hármat Csokonaitól! Sőt helyreáll a rendje, ha ezek igazi élményként épülnek a személyiségbe! 2. Ehhez újra kell gondolni a nemzeti kánon és az oktatás viszonyát. Mivel a teljesség amúgy is megvalósíthatatlan, csupán a minimum megnevezésére kell törekedni, hiszen enélkül a tananyagcsökkentés elképzelhetetlen. Kurtítani kell a listát, egészen addig, míg a tanítás szempontjából optimális méretűvé nem zsugorodik. Ha avatott kézzel nyúlunk hozzá, a minőség sem látja kárát. Sőt. 3. Vissza kell adni a magyartanár mozgásterét – szabadságát! A törzsanyag csökkentésével felszabadult órák anyagáról a kijelölt keretek figyelembevételével hadd döntsön a szaktanár, hiszen ő ismeri a legjobban az osztályt és a körülményeket. De ne hagyjuk magára! Kiváló, könnyen felhasználható segédanyagokkal segítsük munkáját! 4. A tananyagcsökkentés segítségével megteremtett időben kerülhetne sor arra, hogy a mai magyar irodalom vagy a populáris kultúra segítségével felfrissítsük és a mához közelítsük a tanítást. Fontos azonban hangsúlyozni itt is: ehhez is nagyon jó segédanyagokra van szükség! 5. Újra kell tárgyalni a kimeneti követelményeket. Világosan ki kell jelölni azokat az ismereteket, amelyeket az írásbeli érettségi műveltségi feladatlapjának megoldásakor tudni illik. Itt is a minimumot kell meghatározni. Azt szem előtt tartva, hogy nemcsak egy elit gimnáziumi osztálynak, hanem egy gyenge szakközepesnek is meg kell birkózni vele. Szerintem inkább segítené, mint visszavetné az oktatást, ha az ismereteket előre megadjuk, és könnyen tanulható segédanyagot biztosítunk hozzá. Akár táblázatos formában, ahogy az pl. a 77 táblázat a magyar nyelv és irodalom tanulásához, tanításához című digitális könyvemben is tanulmányozható: http://bitly.ws/vqTV
Íme, röviden összefoglaltam, amit szerintem a magyartanításban nagyon rövid időn belül meg lehetne – és meg is kellene tenni. Mert – hadd nyomatékosítsam újra – valamit tenni kell: a reformok elodázhatatlanok. Legalábbis akkor, ha igazán élő örökséggé akarjuk tenni azt a nemzeti kincset, amelyet a magyarórákon kellene megőrizni és sorsunkba építeni.
Dr. Hauber Károly
magyar-német szakos tanár
Pápa, Türr István Gimnázium és Kollégium