Skip to content

Jókai élete és művészete

Az alábbiakban röviden összefoglalom a Jókai Mórról tartott vetített képes előadásomat, amelyre 2018. december 3-án a Szent Anna plébánián került sor a KALÁSZ felkérésére.

Öt város, öt ember, öt mű (Jókai élete és művészete)

 Az alábbiakban röviden összefoglalom a Jókai Mórról tartott vetített képes előadásomat, amelyre 2018. december 3-án a Szent Anna plébánián került sor a KALÁSZ felkérésére.

Arról lehet vitatkozni, hogy Jókai Mór-e a legnagyobb magyar regényíró, de arról aligha, hogy a magyar olvasás históriájában ő játszotta a legfontosabb szerepet. Miért? 

– Egyrészt azért, mert mintegy 100 esztendőn át ő volt a legolvasottabb magyar író. Ő szerettette meg a magyarság tömegeivel az olvasást, a magyar életről szóló regényeket.

– Másrészt azért, mert főként ő ismertette meg a magyar olvasóközönséggel Magyarországot. A haza múltját, tájait, az egyes rétegek életét, szokásait nagyon sokan az ő műveiből ismerték meg. Nem véletlen, hogy az Írószövetség nemrég az ő születésnapját választotta a magyar széppróza napjának.

– Ezzel együtt persze formálta a világképet és a nyelvet is. S noha többek szerint inkább illúziókba ringatott, s nem a társadalmi bajokkal való szembenézésre ösztönzött, nagysága elvitathatatlan. Az egyetemes romantika világszínvonalú alkotója ő. Mindannyian sokat köszönhetünk neki, még azok is, akik egy sort sem olvastak tőle.

Jókai Mór (1825-1904) hosszú, tartalmas életét és hatalmas életművét most öt város, öt ember és öt regény rövid bemutatásával igyekszem megvilágítani.

Öt város: Komárom, Pozsony, Pápa, Budapest, Balatonfüred

  1. Komárom, a gazdag kereskedőváros

Ez Jókai szülővárosa, két év megszakítással itt él 16 éves koráig. Édesapja ügyvéd, árvaszéki elnök, édesanyja befolyásos úrhölgy. Két idősebb testvére van: Károly és Eszter.

Komárom fejődését nagymértékben meghatározta, hogy fontos kereskedelmi központ és kikötő volt. Már 1265-ben szabad királyi városi rangot kapott. Erődrendszere, amelyet az 1594-es török ostrom után kezdtek kiépíteni a 48-49-es szabadságharcban is fontos szerepet játszott.  A reformkorban az ország egyik legpolgárosultabb, leggazdagabb városának számított a maga 18 ezer lakosával (ma Öregkomáromnak 38 ezer lakosa van). Fával, gabonával, hallal, borral kereskedtek, rengeteg iparos tevékenykedett a városban; még gombkötőből is volt 8. Élénk társasági élet jellemezte: bálok, kaszinó (1836-tól), exkluzív társasági élet a házaknál. Mikszáth írja:

„A nagy jólétet a nagyarányú költekezések mutatták. Majd minden jobb módú családnak kertje volt a szigeten, gyümölcsössel, lugasokkal, filagóriákkal, nyáron ide költözött az élet, egymást látogatták, kártyáztak, borozgattak apró kompániákra töredezve. Majd minden kertből a madárfütty mellett vidám társaságok nevetése csengett ki. A katonatisztek Komáromot tekintették Eldorádónak, szép asszonyok városának. Boldog volt., akit ide áthelyeztek báró Bakonyi várparancsnok keze alá, mert ha csak egy kicsit életre való volt a hadnagy vagy főhadnagy uram, itt ugyan nem költhetett kosztra, soha ki nem fogyván az ebédekre, vacsorákra és uzsonnákra való meghívásokból.”

Sajnos Jókainak sem szülőháza, sem az a ház nem áll már, ahová másfél éves korában költöztek. S noha Komáromban a család védettségében élt, s főként a tanulásnak szentelte idejét, a város légköre nagy hatással volt habitusára, művészetére.

2. Pozsony, a diéták városa

A honfoglalás után Pozsony volt az első várispánság székhelye, majd vármegyei székhely lett. 1405-től szabad királyi város.  A 13. században bajor telepesek telepednek meg itt, ami gyors polgárosodást és elnémetesedést eredményez, a városban egészen Trianonig a németek vannak többségben. Pozsony jelentősége a török hódoltságtól fogva még inkább megnőtt, hiszen 1526 után az ország fővárosa lett, itt őrizték a Szent Koronát, itt koronázták a királyokat, többször volt országgyűlés színhelye a reformkorban is.

Jókai 1835-ben, 10 éves korában azért küldték a pozsonyi evangélikus gimnáziumba két évre, hogy folyékonyan megtanuljon németül. Cserediák lett tehát, ami szokás volt akkoriban. Két évet töltött itt. Nem ismeretlen környezetben, ugyanott, ahol idősebb testvérei. Mikszáthot idézem:

„Zsigmondy Sámuel pozsonyi professzor és neje voltak a cserélő szülők. Az ő fiaik rendre itt Komáromban voltak magyar szón Jókayéknál Károlyka és Eszter helyett. Móric megbarátkozott velük, hiszen egy asztalnál ültek, egy szobában háltak, elbeszéléseikből, meg a hazakerült Eszter és Károly emlegetéseiből úgy ösmerte a pozsonyi házat, meg a harmadik fiút, Gusztit, akiért elcserélendő volt, hogy szinte nem is ment idegenbe.”

Jókai pozsonyi tartózkodásáról keveset tudunk. Úgy tűnik, hogy a Komáromnál szigorúbb, visszafogottabb német város kevésbé ragadta meg. „De olyan csodás szemmel, mint az övé, mégis föl kellett itt szednie egyet-mást! – mutat rá Mikszáth – aligha nem itt látta valamely boltból kijönni a nábobot és a kiélt Kárpáthy Abellinót. Itt ösmerte meg a pékeket, akik a »Mire megvénülünk«-ben élnek tovább.”

3. Pápa, a diákváros

Jókai Mór csak egyetlen tanévet töltött Pápán, az 1841-42-est, ennek azonban óriási szerepe volt írói fejlődésében. „Áldott legyen a láng, amely utamra rávilágított” – írta 1880-ban Fenyvessy Ferenc országgyűlési képviselőnek, arra utalva: itt döntötte el végképp, hogy író lesz. Az ösztönzést az Önképzőkörben elnyert pályadíj (egy arany) adta, amelyet a Tűz és víz című novellájáért kapott, s elmondása szerint élete végéig megőrzött.

Pápa nem csupán iskolaváros, de élénk polgárváros is volt Jókai idejében a  maga 12 ezer lakosával, kaszinójával, vásári nyüzsgésével. Jókai itt ismerte meg Petőfit (több más későbbi nagysággal együtt). Nagy hatással volt rá az első természettudományi tankönyv szerzője, Tarczy Lajos professzor, aki az Önképzőkört is vezette, valamint a kitűnő szabadelvű történész Bocsor István professzor. Az ő tanításuk a művekben is tetten érhető, előbbié például a jövő század regényében, utóbbié A mégis mozog a föld címűben.

Pápa pedig mindig is büszke volt nagy fiára. 1880-ban itt avatták az első emléktáblát az országban, 1893-ban megalakult a Jókai Kör, és díszpolgárrá választották az írót, 1894-ben róla nevezik el a „Hosszú utcát”

4. Budapest, az épülő világváros

Jókai a reformkor vége felétől élete végéig már Pest-Budán él, amelynek akkor mintegy 150 ezer lakosa van. Ez a város nő közel milliós metropolisszá a 19. század végére. De Jókai – ellentétben Arany Jánossal – jól érzi itt magát. Főként a kiegyezést követő időszaktól. Parlamenti képviselő (de a Házban rendszerint csak akkor jelenik meg, ha szónoklatot tart), újságíró, s évente megjelenő regényeivel óriási sikert arat. Emellett van hova visszavonulnia is: az 1950-es évek közepén regényeinek honoráriumából villát épít a Svábhegyen, 1970-től pedig 20 éven át balatonfüredi villájában tölti a nyarakat.

5. Balatonfüred, az üdülőváros

Balatonfüred a reformkorban indul igazán fejlődésnek. 1825-ben tartják az első Anna-bált, itt épül fel a Dunántúl első kőszínháza 1831-ben. A század első felében szívesen nyaralnak Füreden a Dunántúl gazdag családjai, a másodikban pedig már országos hírességek is.

Jókai először 32 éves korában jutott el először a Balatonhoz. Lenyűgözte a tó és környékének varázsa: „Ha gazda vagyok, a Tiszamellék rónájának adom az első rangot; ha politikus vagyok, Erdélybe leszek szerelmes; de mint költő, a Balaton-vidéknek nyújtom a szépség almáját. Csak az az egy fáj, hogy nem tudom azt olyan szépnek leírni, mint amilyennek láttam” – írta a Vasárnapi Újságban.

1867-ben telket vesznek Füred központjában, a villa 1870-ben készül el. Húsz éven át tölti itt a nyarakat, az emlékezések szerint úszni nem szeret, viszont szívesen hajókázik kertészkedik, halat süt – és kedveli az itteni társaságot. Több más írása mellett itt írja Az arany embert és a Fekete gyémántokat.

Öt ember: Vaály Ferenc, Petőfi Sándor, Laborfalvi Róza, Lukanics Ottília, Nagy Bella

1. A gyám: Vaály Ferenc (1810-1882)

Jókai édesapjához még jobban kötődött, mint édesanyjához. 12 éves volt amikor apja meghalt, ő is alig élte túl. Vaály Ferenc a komáromi református kollégium tanára volt ekkoriban, és az író nővérének, Eszternek udvarolt. Felismerte Jókai rendkívüli tehetségét, reggel öt órára már a szobájába rendelte, s órákat adott neki, megtanította angolul, franciául és olaszul.

Aztán feleségül vette Esztert, Pápára költöztek, s házukban mindig szívesen látott vendég volt Jókai, akinek életrajzát lányuk, Vaály Mari írta meg.

2. A barát: Petőfi Sándor

Petőfi és Jókai Pápán ismerkednek meg; nemes versengés jellemzi őket az Önképzőkörben, mély barátságot azonban csak később, Kecskeméten kötnek. Pesten már együtt laknak még akkor is, amikor Petőfi feleségül veszi Szendrey Júliát.

Együttlétükre Jókai így emlékszik vissza Életemből című írásában: “Petőfi általában nagyon szerette a humort leveleiben, s ezt gyakran a levélborítékra is kiterjesztette; egyszer megharagudott rám valamiért, s hozzám intézett levelén ilyen címzet volt olvasható: Jókai Mórnak, legkisebb tisztelet nélkül.” Mikszáth pedig így ír róluk: ” Ha összejöttek alig haladt a munka, beszélgettek megjelent cikkekről, polémiákról, novellákról, versekről folytattak eszmecserét. Rossz vicceket faragtak a kiadókra, a szerkesztőkre, a kiflikre, az omnibuszokra. 1845-ben már Petőfi dominált az asztalnál.”

A barátságnak azonban 1848. március 15-e után vége szakad. Petőfi ugyanis nem tudja megbocsátani barátjának, hogy nem szakított Laborfalvi Rózával.  Házasságukat minden eszközzel igyekezett megakadályozni. Igen jellemző, amit az író édesanyjának ír róluk: “Tisztelt Asszonynéném! A küldött egyet-mást szíves köszönettel vettük. Laborfalvi Móricról nem sokat tudok, a régi barátság tökéletesen ketté szakadt köztünk és örök időkre. Szomorú vigasztalás, de én egyébble nem vígasztalhatom Asszonynénémet, mint azzal, hog elvesztette ugyan a fiát, de igen-igen rossz fiút veszített, ki után nem méltó bánkódni. Feleségemmel együtt tisztelvén kedves Asszonynénéméket, maradok őszinte jóakarójuk Petőfi Sándor”

3. Az első feleség: Laborfalvi Róza (1817-1886)

„A szerelem minden bolondsága nagyobb bölcsesség, mint a filozófusok minden bölcsessége” – írja Jókai. S eme ízig-vérig romantikus életelvhez tartja magát. Nem az észre, a kordivatra vagy a közvéleményre figyel akkor, amikor elkötelezi magát, hanem a szívére. Mert Laborfalvi Róza ugyan kora talán legtehetségesebb színésznője, ám a kor embereinek szemében mégiscsak komédiás. Akiben gyönyörködni lehet ugyan, de feleségnek nem való.

Laborfalvi Róza Laborfalvi Benke Juditnak született, apja is, anyja is színész volt, így ő is hamar színpadra léphetett. 1837-től 1859-ig volt a Nemzeti Színház „sztárja”, főszerepeket állított színpadra, s utolérhetetlenül szavalta az Arany-balladákat. Bőrbetegsége, korai ráncosodása miatt vonult vissza idő előtt.

Jókai sokat köszönhet neki. A szabadságharc bukása után megmentette az életét (kimentette Debrecenből, majd amnesztiát szerzett neki azzal, hogy felíratta a komáromi várvédők közé a nevét). Biztosította számára a nyugodt munka feltételeit is („A mester alkot.”), lánya is, unokája is fontos szerepet játszott Jókai életében; „a három Róza” históriája azonban messzire vezetne.

4. A plátói szerelem: Lukanics Ottília (1852-1871)

Lukanics Ottília egy ezredes gyermeke, s apjának halála után Jókai lesz a gyámja. A füredi villában lakó író Arácson helyezi el Ottíliát, de gyakran látogatja, szerelem szövődik közöttük. Laborfalvi Róza igen féltékeny, s amikor a lány tüdőbajban meghal, siet, hogy megkaparinthassa a leveleket. Ezekből kiderül: testti kapcsolat nem volt közöttük. Lelki azonban annál inkább. A kapcsolat igen fontos szerepet játszott Az arany ember megszületésében, Noémi alakját jórészt Ottíliáról mintázta az író.  Mikszáth szerint: „A kisasszony is ábrándos, költői természetű lény volt, valóságos képmása hajban, természetben, arcban Az arany ember Noémijének. Amiről nappal beszéltek, amit elgondoltak, azt este a költő beleöntötte Az arany emberbe. Így készült a regény, az egyik a világ számára, a másik nagy titokban…”

5. A második feleség: Nagy Bella (1879-1947)

Jókai 1899-ben vette feleségül ezt a női bájokkal gazdagon megáldott középszerű színésznőt, aki 54 évvel volt fiatalabb nála. Kapcsolatukat nemcsak a rokonság nézte ferde szemmel, de az ország közvéleménye is felháborodott. annál is inkább, mert Nagy (Gross) Bella magukhoz költöztette családját is, s ezzel az író kapcsolatrendszere is gyökeresen átalakult. Csak Jókai halála hozta meg újra a népszerűséget. Nagy Bella további életéről pedig alig tudunk valamit, csak azt, hogy hazájától elszakadva egy London melletti kisvárosban halt meg 68 éves korában.

Öt regény igen röviden: Egy magyar nábob, A kőszívű ember fiai, Az új földesúr, Az arany ember, Sárga rózsa

1. A hazafi születésének regénye: Egy magyar nábob (1853)

A regény lazán összefűzött életképekből és anekdotákból felépített korrajz a reformkor legelejéről. Egyik főszereplője, Kárpáthy János, a régivágású, tékozló, de meleg szívű arisztokrata, a  másik az unokaöccse, az úri svihák, aki még a nevét is megváltoztatja: Kárpáthy Bélából Kárpáthy Abellinó lesz.

Jórészt az ő ellentétük mozdítja elő a cselekményt. János, hogy ne Abellinóra szálljon az örökség, megmenti és feleségül veszi a pozsonyi polgárlányt, Mayer Fannit, aki bár a szülésbe belehal, örököst hagy hátra: Kárpáthy Zoltánt. Ő Szentirmay Rudolf házában nevelkedik igaz magyar hazafivá. Legalábbis így látjuk viszont a folytatásban: a Kárpáthy Zoltánban.

2. A szabadságharc regényeposza: A kőszívű ember fiai

A regény a szabadságharcnak állít emléket. Prózában írt eposz elsősorban azért mert példaképeket állít a magyarság számára a „kőszívű ember” három fiában. Ennek lényege: „A haza minden előtt”.

A szálakat az anya mozgatja, akinek nagy hatása van fiaira, Ödön azonnal hazatér Pétervárról, de a katona Richárd és a bécsi hivatalnok Jenő is a haza mellé áll. Végül Jenő feláldozza életét Ödönért; részben azért mert Ödön már családfenntartó, részben pedig azért, mert csalódott szerelmében, Plankenhorst Alfonsine-ban. A regény valóságos példatára a romantikának: váratlan fordulatok, nagyarányú ellentétek, pátosz stb. Palvicz Ottó Richárdra bízza gyermeküket.

3. A nemzeti megbékélés regénye: Az új földesúr (1862)

Állítólag Jókait az ihlette a regény megírására, hogy megpillantotta Haynaut magyar földesúrként, magyar ruhában. Íme: az ellentétek kibékíthetők – gondolhatta. Ha ez megtörténhetett, akkor minden idegen hozzánk idomulhat, jó magyarrá válhat. Erről szól a rendkívül népszerű alkotás, amelynek meséje néhány mondatban így foglalható össze:

Garanvölgyiék szomszédságába költözik egy osztrák lovag a két lányával és a lányok nevelőnőjével. A magyar nemes, aki a passzív ellenállás képviselője, eleinte bizalmatlan, viszont egyre enyhül közöttük a feszültség, s végül Ankerschmidt a magyar ügy képviselőjévé válik. Nem utolsó sorban a leánya, Elíz hatására, aki kezdettől vonzódik a magyarokhoz. Ő közbenjár a szabadságharcos Aladár kiszabadításáért, és végül a felesége lesz.

4. A romantikus antikapitalizmus regénye: Az aranyember (1872)

Az aranyember valószínűleg Jókai legsikerültebb alkotása, az egyik legtökéletesebb magyar regény. Szerkezete egy végből szabott: az alapmotívumok fokozatos kibontására épül. Nyelve, stílusa lebilincselő, és emberábrázolása sem egysíkú.

Kulcsmotívuma a címben kiemelt „arany ember”, amely a Midász-mítoszra utal. A mitológiai királyt megajándékozták az istenek: bármihez nyúlt, arannyá változott. Cakhogy ezzel megfosztották a boldogságtól, hiszen nem tudta többé élvezni az életet.

Így jár Jókai arany embere is, Tímár Mihály, aki hiába lesz egyre gazdagabb, ahogy gyarapodik vagyona, úgy nő lelkifurdalása; tolvajnak érzi magát, s már az öngyilkosság foglalkoztatja, amikor kezére játszik a szerencse: Krisztyán Tódor az ő ruháját viseli, amikor belefullad a Balatonba. Véget vethet hát kettős életének, elvonulhat a Senki szigetére Noémiéhez.

Az alkotás a kibontakozó kapitalizmus bírálata. Azt hangsúlyozza mély művészettel, hogy a sok pénz, a gazdagság és az igazi boldogság kizárja egymást. Középút nincs, választani kell.

5. A magyar puszta regény: Sárga rózsa

Jókai e kései műve a magyar irodalmi népiesség gyönyörű záródarabja. Egyik erénye a magyar puszta hiteles bemutatása. Megismerjük belőle a csikósok, a gulyások életét, s fény derül arra is, hogy a pusztai világ fölöttébb hierarchikus; legfölül a csikós, közvetlenül alatta a gulyás, lejjebb a juhász, legalul a kanász helyezkedik el.

Ebbe a környezetbe ej bele az író egy szerelmi történetet. A „sárga rózsáért”, Klárikáért ketten is epekednek: Decsi Sándor, a csikós és Lacza Ferkó, a gulyás. Ő Sándort szereti, de amikor katonának hívják be, hűtlen lesz hozzá, később pedig már nem lehet az övé, hiszen Sándor szemében bűne megbocsájthatatlan.