Tisztelt Ünneplők!
Az emberiség történelmének legdrámaibb változása zajlik napjainkban. Kutatások sokasága bizonyítja, hogy egyre nagyobb szakadék választja el az egyes generációkat. A most ballagó Z generációt az Y generációtól vagy szüleik nemzedékétől az X generációtól és a következő korosztálytól: az Alfa generációtól.
Mivel magyarázhatók ezek az óriási különbségek az új és új nemzedékek között? Mindenekelőtt a felgyorsult változásokkal. Szédületes ütemben fejlődik a technika, s az internet, az információs forradalom nemcsak az emberi kapcsolatokat, hanem a gondolkodást, sőt az ember értékvilágát is átalakította. Túljutottunk már a modernségen. Korunk a posztmodern kora, amelynek fő jellemzője az értékrelativizmus. Nincsenek kitüntetett értékek, mert mindent kétségbe vontak. Ma már sokan az ember önazonosságának 3 legfontosabb tartópillérét is megkérdőjelezik, amire az antik-keresztény kultúra felépült: a vallási identitást, a nemzeti identitást, valamint a nemi identitást és vele a férfi és a nő párkapcsolatára épülő családot.
Kedves Szülők! Kedves Vendégek! Kedves Diákok!
Mikor lehetünk képesek helytállni ebben a felgyorsult világban? Nyilvánvalóan akkor, ha nemcsak a múló divatra, hanem az időtálló értékekre, a jól bevált eszményekre is figyelünk. A nagy dán filozófus, Kierkegaard figyelmeztet arra, hogy aki a korszellemmel, a divattal házasodik, hamar megözvegyül. S a nagy német írótól, Goethétől tudjuk: Annak lesznek szárnyai, akinek gyökerei is vannak. Arról szeretnék egy-két gondolatot elmondani, hogy mi lehet az, ami sorsunknak tartalmat, életünknek értelmet adhat a posztmodern világ káoszában is.
Kedves Ballagó Diákok!
Ezek az értékek nem anyagi javak. Nem százezrek, milliók és milliárdok, amelyek lehetővé teszik, hogy az egyéni vágyainkat megvalósítsuk. Nem, nem. A pénz és az egyéni vágyak kiélése önmagában nem tesz bennünket boldoggá, nem teszi az életünket értelmessé. A világhírű pszichológus, Csíkszentmihályi Mihály konkrét vizsgálatok sokaságával mutatott rá, hogy a materializmus és az individualizmus zsákutca. Ha nem lenne az, akkor kevesebb lenne az egyedül élő, magányos ember – és sokkal több lenne a gyerek.
Ami életünknek értelmet, sorsunknak tartalmat adhat, az más. Néven is lehet nevezni. Úgy hívják: szeretet. Ez teszi lehetővé, hogy a jót hozzuk felszínre önmagunkból. Hogy ne a rosszat valósítsuk meg (mert az is van, azt is meg lehet), hanem ami bennünk jó és nemes. Ezért mondta róla Lázár Ervin, a nagy író: „A szeretet nem áldozatvállalás, hanem életszükséglet.” A szeretet egylényegű, de nagyon sok arca van. Közülük a legfontosabbak: az életszeretet, a munkaszeretet, az emberszeretet, a családszeretet és a hazaszeretet.
A szeretet tesz bennünket nyitottá, ez teszi lehetővé, hogy észrevegyük a természet, az ember teremtette környezet és a művészet szépségeit. Ennek köszönhetjük, hogy képesek vagyunk elmélyedni a munkánkban, s örülni, ha úgy érezzük, sikerrel tevékenykedünk. Ennek segítségével fedezhetjük föl a másik emberben is azt, ami jó és nemes.
Ez sarkall bennünket arra, hogy megtaláljuk a magunk párját és családot alapítsunk. Így lehet teljessé az életünk. Mit is ír a Biblia? „Isten a saját képmására teremtette az embert: Férfinak és nőnek teremtette.” Mit jelent ez? Azt, hogy így lehet teljes az ember élete, így lehet Istenhez hasonlóvá. Ahogy József Attila megfogalmazta: „Mert mi teremtünk szép okos leányt és bátor értelmes fiút, aki őriz belőlünk egy foszlányt, mint a nap fényéből a tejút.”
S a szeretet magától értetődően jelenti a hazaszeretet is! Hogy írja Vörösmarty a Szózatban: „A nagy világon e kívül/ nincsen számodra hely/, áldjon vagy verjen sors keze/, itt élned, halnod kell”. Mit jelentenek ezek a sorok? Azt, hogy bár talán az egyes ember boldogulhat másutt is, de a magyarság, a nemzet csak itt. És persze csak akkor, ha lesznek, akik kézbe veszik a dolgokat.
Kedves Ballagó Diákok!
A szalagavatón egy Tamási-idézet értelmét igyekeztem kibontani osztályomnak, amely igazi otthonra lelt itt a Türr Gimnáziumban. „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Búcsúzóul mindhárom osztálynak azt kívánom: találják meg vagy teremtsék meg az otthonukat ott, ahová majd az érettségi után kerülnek. Ne feledjétek: ha a szeretet irányítja cslekedeteiteket, akkor sikerülni fog. Ezzel lesztek méltók az ország egyik legnagyobb hagyományú iskolájához, a közel 400 éves Türr Gimnáziumhoz. S ezzel viszitek előbbre ez a csodálatos országot is, amelyet úgy hívnak Magyarország. Búcsúzóul még egyetlen idézetet szeretnék a lelketekbe vésni a legnagyobb magyartól, Széchenyi Istvántól: „Azokért élünk, akiket szeretünk, azokért, akik igaznak tartanak a jövőnek élünk: a szépért, s jóért, amit tehetünk.”
(Elhangzott a pápai Türr Gimnázium végzőseinek ballagásán. Elmondta dr. Hauber Károly, utolsó osztályának, a 12. A-nak osztályfőnökeként)